Erdőjáró blogja

2012. május 12-én a Börzsöny-hegységbe, Nagybörzsöny környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta - Nagybörzsöny

Túravezető: Nagy Imre

A Nyugati pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal jutottunk el Szobra, majd tovább Volán busszal Nagybörzsönybe, ahol erdei kisvasútra szálltunk. A csapat egy része – köztük én is – Kisirtáspusztáig utazott, és onnan, a Hosszú-völgyön végig haladó sárga sávon visszagyalogolt Nagybörzsönybe. A bátrabbak Nagyirtáspusztától gyalogoltak vissza a kiindulási helyre. Ez utóbbiak (azaz a hosszabb távot megtevők) nagy iramot diktálva, még a kisvasút alsó végállomása előtt utolértek bennünket, és Nagybörzsönybe már együtt érkeztünk meg. Ott bekapcsolódtunk a Falu napi (Hideg pincék – meleg kemencék) rendezvénysorozatba. Egy magánháznál megkóstoltuk a „Börzsönyi lángost” és mellette egy-egy sört is legurítottunk.

Ezt követően 18-an megkezdtük a hazafelé utat. Öten viszont tovább ismerkedtek a falu nevezetességeivel, Ők egy későbbi Volán járattal indultak hazafelé.

Túra közben, mi, a rövid távosok egy alkalommal tartottunk pihenőt. A BKV kulcsos házánál lévő asztalokhoz-padokhoz telepedtünk le, és ettünk-ittunk, hogy legyen erőnk a további útszakaszok legyőzéséhez.

A jelzések mindvégig jól láthatóak és követhetőek voltak. A megtett távolság (különösen nekünk, a rövid távot vállalóknak) nem volt jelentős, ez a nap inkább kirándulás jellegű volt.

Egész nap kellemes tavaszi idő volt, az útviszonyok, mindenhol kiválóak voltak. Az utunkat keresztező patakon is gond nélkül átkeltünk. Az előrejelzések ma délutánra viharos-esős időt jósoltak. Az eső este meg is érkezett, de mi még időben hazaértünk.

Erre a napra igen sok turista érkezett Nagybörzsönybe. Szobról kisegítő buszjáratot kellett indítani, és a kisvasútból is, a menetrendszerinti járaton felül plusz egy vonatot indítottak. A túra útvonalán viszont minden nagyon csendes volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. május 12.

Molnár Béla

2012. május 05-én a Pilis-hegységbe, a Sikárosi-rét környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Kerek-bükk - Vörös-dagonya - Torina-rét - Kövecses-hegy - Lom-hegyi nyereg - Tölgyikrek - Sikárosi-rét - Öreg-nyílás - Pilisszentlászló

Túravezető: Sipos Gyula

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Dobogókőre, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A Matyi-büfé környékén lévő asztaloknál rögtön pihenőt tartottunk, majd – mielőtt elkezdtük volna a túrát - felmentünk a kilátóhoz a csodás panorámában gyönyörködni. Nem utolsó sorban azért is, mert volt közöttünk olyan, aki most járt először Dobogókőn.

A túrát a kék körúton kezdtük, majd a kék sávon folytattuk és e jelzést követve terveztük elérni Pilisszentlászlót. A megvalósítás viszont akadályba ütközött, ugyanis ki van táblázva (és a legújabb térképen is rajta van), hogy a Vörös-dagonyától az OKT egy szakasza nem járható. Kerülő utat kellett választanunk. Az ott futó erdei-aszfalt úton jobbra haladva elértük a kék keresztet, majd balra rátértünk a sárga sávra, arról pedig egy újabb balkanyarral, a piroson tovább haladva megtaláltuk a Vörös-dagonyánál elhagyott kéket, amely már tényleg Pilisszentlászlóra vezetett bennünket. Onnan - rövid Gesztenyés vendéglői, cukrászdai kitérő után - Volán járattal Szentendrére utaztunk, majd HÉV-vel tovább Budapestre.

Három alkalommal tartottunk pihenőt. Először csak úgy az út mellett letelepedve, másodszor pedig a Lom-hegyi nyeregnél farönkökre ülve. Harmadszor a Sikárosi-rét melletti asztaloknál-padoknál álltunk meg.

Végig turistajelzéseken haladtunk, melyeken különösebb gond nélkül el lehetett igazodni. A tervezett útról objektív okokból kellett letérnünk, ez annyiban lett kritikus, hogy a táv meghosszabbodott, és voltak néhányan, akik ezt sérelmezték.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, végig tűző napsütést élvezhettünk. Kora nyári meleg volt.

A túra útvonala nem állította különösebb nehézség elé a csapatot. Emelkedő kevés volt, néhány helyen ugyan kisebb-nagyobb kövek között jártunk, de összességében (a meghosszabbodott táv ellenére is) könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt.

Forgalommal alig találkoztunk, a jó idő ellenére minden nagyon csendes volt. A Lom-hegyi nyeregnél a Pilis-50 teljesítménytúra egyik ellenőrző pontjába ütköztünk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. május 05.

Molnár Béla

2012. április 28-án a Pilis-hegységbe, Pilisszentkereszt környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Hosszú-hegy - Peres-hegy - Szent-kút (Pilisszentkereszt) - Dera-szurdok - Pilisszentkereszt

Túravezető: Nagy Imre

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Dobogókőre, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A sárga sávon, majd a kék kereszt jobb oldali ágán jutottunk el a Szent-kúthoz. Ott pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga. Továbbá konkretizálásra került a Miskolc-Tapolcai hosszú hétvégének az időpontja is.

A túrát két csoportban folytattuk. A többség (14-en) a legrövidebb úton Pilisszentkeresztet vette célba. A csapat többi része (velem együtt 12-en) - hosszabb túrát vállalva – tovább haladtunk a kék kereszten a Dera-szurdok alsó bejáratáig. A szurdokon végig haladva, Pilisszentkeresztre jutottunk, ahol, meglepetésünkre, a buszmegállóban értük a rövid túrát teljesítőket. Öten nem a hamarosan jövő buszra szálltunk fel, hanem még betértünk egy helyi vendéglőbe, a „Felső kocsmába”, hogy hűsítsük magunkat, majd mi is meg kezdtük a hazafelé utat.

Végig turistajelzéseken haladtunk, melyeken különösebb gond nélkül el lehetett igazodni.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, végig tűző napsütést élvezhettünk. Április végéhez képest nagyon meleg volt. Mint később olvastam, országos (napi) melegrekordok dőltek meg.

Az útviszonyok végig jók voltak, a szurdokban is könnyedén lehetett haladni. A patak majdnem kiszáradt, csak a felső részen lehetett a kövek között nedvességnyomokat észlelni.

A túra útvonala nem állította különösebb nehézség elé a csapatot. Emelkedő nem volt, néhány helyen ugyan kisebb-nagyobb kövek között jártunk, de összességében könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt.

A szurdok alsó bejáratánál lévő parkolóban volt nagy forgalom, azon kívül még a szurdokban lehetett kiránduló családokkal találkozni. Máshol viszont, a jó idő ellenére nagyon csendes volt az erdő. A Szent-kúttól néhány helybéli hatalmas ballonokkal és palackokkal szállította a vizet.

A tavaszi erdő már majdnem teljesen kizöldült, virágmezőkben gyönyörködhettünk. Ilyenkor nagyon szép a természet.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. április 28.

Molnár Béla

2012. április 14-én a Budai-hegységbe, a Magas-kői kőfejtő környékére szervezett gyalogtúrán és a XI. kerületi természetjáró szakosztályok tavaszi találkozóján vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Csillebérc - Magas-kői kőfejtő - Makkosmária - Budakeszi

Túravezető: Nagy Imre

A Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra.

Kezdetben a sárga keresztet követtük, majd a sárga sáv jobb oldali ágán, egy rövid baloldali kitérővel jutottunk el a Magas-kői kőfejtőhöz, az Elhunyt Turisták kopjafájához. Az emlékhelyet és a kopjafát 2010. nov. 6-án a BTSSZ által szervezett emléktúra keretében avatták fel. A piknikezésre is alkalmas helyen erdei asztalok és padok, kiépített tűzrakóhely várja a kirándulókat.

A Budapest XI. kerületi Újbuda Természetbarát Szakbizottság 2012-ben az emlékhelyre szervezte meg a kerületben működő természetjáró szakosztályok tavaszi találkozóját. A szervezők zsíros kenyérrel, és jófajta „üdítőkkel” láttak vendégül bennünket, majd rövid ünnepség keretében plakettet, és egyéb elismerést adományoztak szakosztályonként néhány fő részére. A Röck Vasas Természetjárók tagjai közül Kővári Éva, és Kellner Andrásné volt a kitüntetett.

Közben kiosztásra került a szakosztály következő két rendezvényének írásos anyaga. Továbbá szóba került egy júliusi, Miskolc-Tapolcára tervezett hosszú hétvégének a megszervezése is.

Az ünnepséget követően megkezdtük a program második szakaszát, azaz folytattuk a túrát. Tovább haladtunk a sárga sávon Makkosmáriáig, ahol kettévált a csapat. Egy kisebb csoport, hosszabb túrát vállalva, a Szépjuhásznét vette célba. A csapat nagyobbik része, velem együtt, a templom mellett induló Makkosi úton leballagott Budakeszire, és onnan a 22-es busszal megkezdtük a hazafelé utat.

Az időjárás lehetett volna jobb is. Az esőt ugyan megúsztuk, de az ünnepség alatt elkezdett szemetelni, és ekkor, többen elővettük az esőkabátot is. Mindentől függetlenül, az ünnepség és piknik is jól lezajlott, a szemetelő eső nem zavarta meg.

Az útviszonyok jók voltak, annyi eső sem ma, sem az előző napokban nem esett, hogy az utak állapotát negatívan befolyásolja. Csillebércről indultunk, gyakorlatilag végig völgymenetben haladva, könnyen teljesíthető, rövid túra volt.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak.

A tavaszi erdő fokozatosan zöldül, az aljnövényzet már virágzik. Egyre szebb arcát mutatja a természet.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. április 14.

Molnár Béla

2012. április 07-én a Pilis-hegységbe, Csobánka környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Pilisszentkereszt - Dera-szurdok - Szent-kút - Csobánka

Túravezető: Sipos Gyula

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Pilisszentkeresztig, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A kék sáv baloldali ágán indultunk el, amely jelzés végig vezetett bennünket a Dera-patak szurdok völgyén. Nagyon szép, és hangulatos útvonalon haladtunk. A szurdok alsó végén, egy parkolóban rövid pihenőt tartottunk, majd tovább haladva is a kéket követtük a Csobánkai Szent-kútig. Közben a zöld jelzés is csatlakozott hozzánk. A Szent-kútnál újabb pihenőt tartottunk, fotóztuk a látnivalókat, a Szent-kutat, amely nem egy állandóan csordogáló forrás, hanem igazi kút, ugyanis pumpálással kell segíteni a víz feljövetelét. A forrás mellett egy jelentős méretű - egyházi szertartások céljára is alkalmas - kápolna található. A kápolna előtt pedig erdei asztalok-padok sokasága várja a pihenni vágyókat. A túra folytatásaként, az együtt futó zöld-kék jelzésen visszamentünk pár száz métert, végül pedig a zöld sávon Csobánkára jutottunk. A busz indulásáig volt egy fél óránk, ezt többen egy közeli vendéglőben töltöttük el, ahol fogyasztottunk ezt-azt, majd megjött a busz, és megkezdtük a hazafelé utat.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt. Szép, napsütéses időt fogtunk ki, csak délután kezdtek vészes esőfelhők gyülekezni, de még az eső előtt szerencsésen hazaértünk.

Az útviszonyok végig jók voltak, az előző napok esőzéseinek a nyoma ugyan meglátszott az utakon, de azt nem lehet mondani, hogy sárosak voltak. Biztonságosan lehetett haladni a legkeskenyebb parti ösvényen is, főleg, ha túrabot is segített a mozgásban.

A tavaszi erdő kezd kizöldülni, az aljnövényzet már virágzik. Egyre szebb arcát mutatja a természet.

A megtett távolság kb. 9 kilométeres, jelentős emelkedő nélküli, könnyen teljesíthető volt. A szurdokban a Dera patak többször keresztezte utunkat. Az átkeléshez voltak kiépített hidak, kétszer viszont a vízen járást is gyakorolnunk kellett. A mederben kevés víz volt, így ezeket a híd nélküli átkeléseket is könnyedén leküzdöttük.

A jelzések (végig turistajelzések vezettek bennünket) a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak.

A szurdok alsó bejáratánál lévő parkolóban volt némi forgalom. Egyébként minden nagyon csendes volt. Az aktivitást nyilván befolyásolta a média időjárás-előrejelzése is. Borzalmas időt jósoltak. Volt olyan túravezető, aki erre való hivatkozással az előre meghirdetett túráját is lemondta.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. április 07.

Molnár Béla

2012. március 31-én a Budai-, és a Pilis-hegységbe, Piliscsaba környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Piliscsaba - Gyertyános - Piliscsév - Szent Orbán-szobor - Basina-völgy - Eszperantó-forrás - Csillagösvény - Pilisszántó

Túravezető: Nagy Imre

A Nyugati pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal jutottunk el Piliscsabára, a gyalogtúra kezdő helyszínére.

A kék sávon indultunk el, és e jelzés Piliscsévig vezetett bennünket. Piliscsév központjában, egy játszótéren megálltunk, ahol ettünk-ittunk, továbbá kiosztásra került a következő túra írásos anyaga is. A csoport itt kettévált, akik csak rövidebb utat vállaltak (11-en), már meg is kezdték a hazafelé utat. A csapat másik fele, velem együtt ugyancsak 11-en, Pilisszántó felé vette az irányt.

A tervünk az volt, hogy a kék-, és a piros sávon, valamint a piros körúton elérjük a sárga sávot. Annak jobboldali ágán haladva, majd rátérve a sárga keresztre, eljutunk a Csillagösvényhez. Az Eszperantó forrásig minden a terv szerint haladt, ott viszont olyan utakra tértünk rá, amely vagy jelzetlen volt, vagy olyan jelzettre (sárga-, és piros háromszög), amely a mi térképeinken nem is szerepelt. Kissé bele is kavarodtunk az ösvények rengetegébe, de, szerencsére minden jóra fordult, megtaláltuk a sárga sávot, és a belőle kiágazó sárga keresztet, amely a Csillagösvényhez vezetett bennünket. Ott rövid pihenőt tartottunk, fotóztuk a szobrokat, a Boldogasszony-kápolnát, a Pilis keresztjét, és a szép tájat, továbbá a Sziklaszínházra is letekintettünk. A túra befejezéseként megkerestük Pilisszántó szélén a buszmegállót. A busz indulásáig volt egy kis időnk, ezalatt meglátogattunk egy közelben lévő vendéglőt, ahol fogyasztottunk ezt-azt, majd mi is megkezdtük a hazafelé utat.

A jelzések mindvégig jól láthatóak és követhetőek voltak, az elkavarodásunknak más oka volt. A frissen festett jelzések nem szerepeltek a térképeinken, a jelzetlen utakat pedig figyelmetlenül választottuk meg. Emiatt kb. 500 métert tettünk meg terven felül.

Az időjárás érdekesen alakult, hideg nem volt, de egész nap fújt a szél. A fák között ugyan árnyék volt, ott a szelet nem nagyon éreztük, viszont ha kiléptünk a fák közül, már nagyon is.

Az útviszonyok jók voltak, néhány kisebb emelkedőt is le kellett küzdeni, de többnyire síkon haladtunk.

A megtett távolság, a hosszabb utat vállalóknak kb. 10 kilométer hosszú, könnyen teljesíthető túra volt.

A túra útvonala nagyon csendes volt, kirándulóval, túrázóval alig találkoztunk. Az Eszperantó forrásnál nagy munkában találtuk az Árpádházi Szent Erzsébet iskola diákjait. Építik, szépítik a forrás környékét.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. március 31.

Molnár Béla

2012. március 24-én a Pilis-, Visegrádi-hegységbe, Dobogókő környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Jász-hegy - Ilona-pihenő - Szakó-nyereg - Júlia-forrás - Lukács-árok - Ifjúsági tábor - Szentfa-kápolna - Dömös

Túravezető: Sipos Gyula

A Batthyány térről (a találkozási helytől) HÉV-el, majd Pomázról VOLÁN járattal jutott el a csapat Dobogókőre, a túra kezdő helyszínére. Én Pomázon csatlakoztam hozzájuk.

A túrát Dobogókőn rövid pihenővel kezdtük, ahol néhányan a hozott étel-ital készletüket is csökkentették. Ezen kívül még a Júlia-forrásnál, valamint az Ifjúsági tábor közelében tartottunk rövid pihenőt. Ez utóbbinál két túratársunknak még játszani is volt kedvük (erejük).

Az útvonal elején (piros sávon indultunk el) a Táltos közösség szép parkot alakított ki, és látszik, hogy folyamatosan gondozzák is. Túra közben a kiépített kilátópontoknál megálltunk egy-egy fotózás idejére, és - a párás idő ellenére - a szép panorámát is tudtuk élvezni. Elhaladtunk két obeliszk mellett is, az egyiket Hegedűs Kandid Lajos miniszteri tanácsos, az MTA levelező tagja, a Műemlékek Országos Bizottságának elnökhelyettese, a másikat pedig Tost Gyula erdőmérnök, miniszteri tanácsos emlékére állítottak. Utóbbi a turista útvonalak létesítésében tett maradandót a természetjárók számára. Az Ilona-pihenőhöz érve újabb fotószünetet tartottunk, a hegymászók védőszentje, Hegyi Szent Bernát sziklába rögzített domborműve alatt csoportképet készítettünk. Elértünk a Szakó-nyereghez, ahol a zöld sáv jobb oldali ágára váltottunk, majd hamarosan a Júlia-forrásnál találtuk magunkat, ahol hosszabb pihenőt tartottunk. Tovább indulva, még mindig a zöld sávon, egy jelzetlen, aszfaltozott úthoz jutottunk, melynek jobb oldali ágát addig követtük, amíg a Dobogókőről lejövő sárgát meg nem láttuk. Ettől kezdve e jelzés baloldali ága vezetett bennünket Dömösig. Közben, a Rám-szakadék felső pereméről belestünk a vadregényes szurdokba is. Végég mentünk a hangulatos - a Rám-szakadékhoz képes könnyű haladást biztosító - Lukács-árkon. Az Ifjúsági tábor közelében, egy szép tisztáson ismét pihenőt tartottunk. A folytatásban fotóztuk a Szentfa-kápolnát- és forrást, végül Dömösről Volán járattal megkezdtük a hazafelé utat.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. Az utat ismertük, így rutinból is tudtunk tájékozódni.

A túra a 700 méter magas Dobogókőről a Duna szintjére (Dömösig) vezetett. Végig völgymenetben haladtunk, emelkedő szinte semmi, azt a keveset is, ami lett volna, az aszfalt úton elkerültük. Könnyű túra volt.

Az útviszonyok jók voltak, végig száraz, jól járható utat kaptunk. A Lukács-árokban egy erdei patak többször keresztezte utunkat. A patakban nagyon kevés víz volt, így a rajta való átkelés nem okozott nehézséget.

Az erdő még (és már) nem szép, mondhatom most a legcsúnyább. A csodás, havas tájak elmúltak, a zöld lomb pedig még nem jött elő. De a tiszta, hegyi-erdei levegő most is a miénk volt.

Dobogókőn, és a Rám-szakadék felső bejáratának környékén, valamint a Dömösi buszmegállóban találkoztunk nagyobb létszámú kiránduló csoporttal, az útvonal többi része viszont csendes volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. március 24.

Molnár Béla

2012. március 17-én a Gödöllői-dombságba szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Isaszeg - Isaszegi csata emlékműve - Honvéd-sírok - Kálvária-hegy - Öreg-hegy - Pécel

Túravezető: Nagy Imre

Találkozás a Keleti pályaudvaron volt, onnan vonattal mentünk Isaszegre, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A vasútállomástól a piros kereszten indultunk el, és e jelzést - még a településen belül - addig követtük, amíg a piros sávot (a Pest megyei pirosat) el nem értük. Onnantól az vezetett fel bennünket az Isaszegi csata emlékére épített emlékműhez. Ott az erdei asztaloknál, padoknál rövid pihenőre letáboroztunk. Az emlékmű előtt csoportképet készítettünk, majd folytatva a túrát, továbbra is a piros sávon haladtunk. E jelzésen terveztük a Honvédsírok elérését, azonban a környéken fakitermelés folyt, és a jelzéssel ellátott fákat is kivágták. Amíg kerestük a jelzést - a megfelelő utat - átkeveredtünk a közelben lévő zöld sávra, így e jelzést követve jutottunk fel a Honvédsírokhoz. Ott hosszabb pihenőt tartottunk, és egy emlékfalra a Röck Vasas koszorúját is elhelyeztük. Az emlékpark területe kulturált körülményeket biztosít, akár iskolai történelemóra megtartására is. Fokozatosan bővítik, szépen rendben tartott.

Az emlékparktól továbbindulva, a piros sávot követve jutottunk el Pécelre, a vasútállomásra. Onnan egy rövid vendéglői kitérő után, vonattal megkezdtük a hazafelé utat.

Az útvonalon több, nem jelentős emelkedő is volt, dimbes-dombos területen jártunk. Könnyű túra volt.

Az időjárás nagyon jól alakult, kellemes, tavaszi nap köszöntött ránk. Túrázásra kiválóan megfelelt. Többnyire túlöltözöttek voltunk, sorra szedtük le magunkról a felső ruhadarabokat.

A jelzéseket általában jól lehetett követni. Azonban az Isaszegi csata emlékműve utáni szakaszon az erdőirtásnak a jelzésekkel ellátott fák is áldozatul estek. A jelzések pótlása fontos lenne.

A hosszabb utat megtevők kb. 11 kilométert gyalogoltak. Isaszegen megelőzött bennünket egy iskolás csoporttal, akik a miénkhez hasonló útvonalat választottak. Egyéb kirándulóval, túrázóval alig találkoztunk, minden csendes volt. A megtett útvonal nagyon változatos volt, haladtunk rideg kocsiutakon, és nagyon hangulatos ösvényeken is. Természetesen a táj még inkább téli volt, mint tavaszi.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. március 17.

Molnár Béla

2012. március 10-én a Pilis-, Visegrádi-hegységbe, Lajos-forrás környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Dömörkapu - Lajos-forrás - Kő-hegyi Menedékház - Kéki-bánya

Túravezető: Sipos Gyula

A csapat Újpest Városkaputól (a találkozási helytől) Volán járattal jutott - szentendrei átszállással - Dömörkapuig, a túra kezdő helyszínére. Én közvetlenül Szentendrére mentem, ott csatlakoztam a csoporthoz.

A túra első szakszán - Lajos-forrásig - a zöld háromszögön haladtunk, közben megálltunk rövid pihenőre a Kőrösi Csoma Sándor emlékhelynél. Lajos-forrástól a sárga sávot követtük - a Kő-hegyi menedékház érintésével - a sárga keresztig. Ez utóbbi jelzés vezetett el bennünket a kéki-bányai buszmegállóhoz. Onnan Volán járattal jutottunk vissza a szentendrei HÉV végállomáshoz.

Három alkalommal ­- a Kőrösi Csoma emlékműnél, Lajos-forrásnál, és a Kő-hegyi menedékháznál - tartottunk pihenőt. Mindhárom helyen ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez. A Kő-hegyi menedékháznál többen meglátogattuk a vendéglőt is némi fogyasztás céljából.

A jelzések általában jól láthatóak és követhetőek voltak. Azonban most is tapasztaltuk, hogy nem minden kereszteződésben van meghatározva az útirány. Néha csak rutinból indultunk el, csoda, hogy mindig jól választottunk. Előfordult, hogy 200 métert is mentünk a kereszteződés után, mikor jelzést találtunk.

Az időjárás csodálatos volt, egész nap szikrázó napsütésben túrázhattunk, és a napnak ereje is volt. Az útviszonyok az évszaknak megfelelően alakultak. Találkoztunk száraz, jól járható útszakaszokkal is, de néhány helyen az éjszakai fagy és a napközbeni olvadás eredményeként a sárt is megtapasztaltuk.

A túra első szakaszán, a Lajos-forrásig, végig hegymenetben haladtunk, ez alatt többen meg is izzadtunk, könnyíteni kellett az öltözékünkön.

Mikor legutóbb ezen az útvonalon jártam, a Kőrösi Csoma Sándor emlék-kőről a dombormű hiányzott. Most viszont örömmel láttuk, minden rendben az emlékhelyen.

A túra teljes útvonala nagyon csendes volt, meglepett, hogy a jó idő ellenére összesen egy kiránduló családdal találkoztunk. A Kő-hegyi Menedékház előtti területen viszont nagy létszámú, jókedvű iskolás csoportot találtunk.

A Lajos-forrás vizének nagyon jó híre lehet, mert több személyautót láttunk ott palackokkal, ballonokkal. Mind vitte haza a tiszta forrásvizet.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. március 10.

Molnár Béla

2012. március 03-án a Budai-hegységbe, a Hidegvölgyi-erdészlak környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Pátyi-elágazás - Vadetető - Hidegvölgyi-erdészlak - Erzsébet-puszta - Váradi-tanya - Mézes-hegy - Fenyves Csárda

Túravezető: Nagy Imre

Széna téren volt a találkozó, onnan Volán busszal mentünk a Pátyi-elágazásig, ahol a túra kezdődött. Megjegyzem, hogy a csapat egy kisebb része (5 fő) a Hidegvölgyi erdészlaknál leszállt a buszról, és onnan indultak a Mézes-hegy felé. Ők úgy gondolták, hogy nekik a rövidebb táv is elég a napi túrából.

A csapat nagyobbik része - velem együtt 25 fő - a zöld kereszt mellől jobbra kiágazó, jelzetlen erdei úton indult el azzal a céllal, hogy elérjük a sárga keresztet. Ez sikerült, és attól kezdve e jelzés vezetett bennünket, amíg el nem értük a zöld háromszöget. Ez utóbbi jelzés jobb oldali ágát a Mézes-hegyig követtük. Közben elhaladtunk egy vadetető mellett, a Hidegvölgyi-erdészlaknál kereszteztük a Telki országutat, és itt megnéztünk egy fenyőfának álcázott erősítő tornyot is. Érintettük az Erzsébet-pusztát, és a Váradi-tanyát, majd egy másik vadetetőnél is jártunk. Végül a Fenyves Csárda mellett zártuk a túrát. A csapat nagyobbik része rögtön a buszmegállót vette célba, néhányan viszont még egy rövid vendéglői akcióval is megleptük magunkat.

Mindkét „vadetető”-nél hosszabb pihenőt ­tartottunk. Az elsőnél még a hiányos csapattal álltunk meg, ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez. A másodiknál már várt ránk az ötfős előőrs, és - figyelemmel a közelgő Nőnapra - együtt köszöntöttük csapatunk hölgytagjait. Ennél a vadetetőnél egy - vadak etetésére szolgáló - széles, nagyméretű vályúban terítettünk meg magunknak. Hiába, a turista mindig feltalálja magát.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. A jelzetlen utat is jól választottuk meg, a terv szerinti helyre vezetett bennünket. A túrának a Hidegvölgyi erdészlak utáni része ismeretlen volt számomra, azon a területen még sosem jártam. Új ismeretekkel gazdagodtam.

Az időjárás csodálatos volt, egész nap szikrázó napsütésben túrázhattunk. Nem volt meleg, de azért a napnak volt ereje, akiknek érzékeny bőrük van, az arcukat meg is kapta az erős fény.

Az útviszonyok lehettek volna jobbak is. A hóolvadás nyomai itt-ott még látszottak, és vékony jeget is találtunk. A földes utak, ösvények többnyire sárosak voltak.

A túrát egy emelkedővel kezdtük, melynek leküzdése alatt a ruházat kezdett ránk melegedni, többen könnyítettek is az öltözéken.

A túra teljes útvonala nagyon csendes volt, meglepett, hogy a jó idő ellenére összesen egy kiránduló családdal találkoztunk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. március 03.

Molnár Béla